Egyetlen eszme sem

Egyetlen eszme, egyetlen izmus, egyetlen lelkiség, egyetlen vallás sem tudja megmagyarázni az embert, sőt egyetlen egyikünket sem, mert még a legalávalóbbnak tűnő embertársunk is több valamennyinél. A körülöttünk lévő világ és a körülöttünk élők összetettségének, mélységének, tágasságának, szédítő távlatainak szemléléséből fakadó megrendülésünk lehet az egyetlen alap ahhoz, hogy bármit is tegyünk másokért. Ne féljünk attól, hogy ez a megrendülés fontos dolgoktól vonja el a figyelmünket, ugyanis ennek éppen az ellenkezője történik. Ettől a megrendüléstől áll személyiségünk, vagy inkább azt mondanám, személyes valóságunk arra a pályára, amelyen már szabadon, korlátok nélkül növekedhet, amelyen látásunk, értésünk tisztulni kezd, és amelyen egyre világosabbá válik számunkra nem egy leszűkítő, leegyszerűsítő, dobozoló külső hatalmi törekvés sematizmusa, hanem életünk egyedi, soha senki által újra nem játszható, csak hozzánk kötődő, csak tőlünk várt küldetése.