Helyénvaló

Popper Péter valamelyik atomfizikusra hivatkozva írja, hogy a dolgok nem rendelkeznek abszolút jósággal vagy rosszasággal, minden azon múlik, hogy milyen kontextusba kerülnek. A légy az istállóban teljesen helyénvaló, a levesből viszont ki kell halászni, a trágya a nappaliban nem mutat jól, viszont a kerti földre terítve termékennyé teszi a talajt, és még sorolhatnám a hasonló példákat. Én is azt gondolom, hogy a statikus jó és rossz kategóriákba sorolás helyett legtöbbször üdvösebb lenne a helyénvalóság kérdését felvetni, igaz, az nem annyira megfogható, hisz a kontextusok állandó változásával a helyénvalóság foka is állandóan változik. Ami tegnap előremutató volt, az ma már lehet lehet visszatartó, ami ma tűnik előremutatónak, azt lehet, hogy a holnap eseményei fogják meghaladottá tenni. Az a szemlélet, amelyik nem operál túl erősen a dolgok abszolút ítéletével, viszont hajlandó a változó körülmények szerint azokat újra és újra mérlegre téve követni a közeg átalakulásait, pontosabban tudja megragadni a valóságot, mint a statikus, bebetonozott bizonyosság. Nem az az erős, aki kitart egy valamikor leszögezett álláspontjában, hanem az, aki nem retten meg saját korábbi következtetéseinek állandó újragondolásától. Az előző egy pontban áll, míg az utóbbi úttá válik. És egész mellékesen igazsággá és életté is. Legfeljebb ezt ő maga nem fogja világosan érzékelni...