Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2014. december 20., szombat
Teljesen félrevitte
Az Egyház tulajdonképpen teljesen félrevitte az Evangélium üzenetét. Ahelyett, hogy azt a végtelen misztériumra utaló nagyon finom, nagyon szelíd, nagyon megengedő, de mellette mégis nagyon bátorító jelzések gyönyörű sorozatának tekintette volna, ahelyett, hogy felismerte volna az abban rejlő, illetve abból kibontakoztatható távlatot és vitalitást, kiragadott magának egy szigorú, leszűkítő és egyáltalán nem életszerű értelmezést, és azt arra használta fel, hogy hatalmi pozícióba kerüljön vele. Persze, ezen semmi csodálkozni való sincs, és emiatt nem is szabad haragudni senkire, hisz mi, egyes emberek, mi mindannyian pontosan ugyanezt tesszük egyéni kis életünk síkján. Önkényesen kiragadunk és/vagy kreálunk néhány értelmezést csak azért, hogy meg tudjuk magyarázni a bizonyítványunkat, csak azért, hogy megfoghatóvá tegyük a megfoghatatlant, csak azért, hogy úgy tűnjék, mindent értünk és mindent az ellenőrzésünk alatt tartunk, vagyis hatalmat gyakorolunk életünk minden mozzanata felett. Hát, nem! Ez csak egy hatalmas illúzió, egy világméretű káprázat, még akkor is, ha elég jól tartja magát. Nincs bizonyítvány, nincsenek osztályzatok, az üdvösség megközelítésének nem volt, nincs és nem is lesz soha mérhető és kiszámítható foka, nincs értelme azt mondani, hogy az üdvösség felé vezető úton bárki előrébb vagy hátrébb járna, hiszen mindannyian más irányból megyünk, és nem létezik olyan koordináta rendszer, amelyik a sok milliárd dimenzióban való haladásokat képes lenne összehasonlíthatóvá tenni. Nincs egyetlen sor se az evangéliumban, amely arra utalna, hogy így kéne gondolkodnunk, és nincs egyetlen olyan érv sem benne, amely akárcsak felvetné egy ilyen közelítés szükségességét. Jézust annyiban kell követnünk, hogy abból az egységből kiindulva, amelyet saját belső, személyes valóságával minden ember megélhet, merjünk nekivágni egy semmi konkrétumot nem tartogató, teljes mértékben beláthatatlan és előre teljesen felmérhetetlen következményekkel járó útnak azért, hogy mások élete több, világosabb, érettebb, áttetszőbb, szeretőbb vagyis valódibb legyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése