Tölgyessy Péter elemzése után

E levelemre* érkezett reakciók alapján van egy olyan érzésem, hogy kicsit félrement az üzenetem, és a lényegi mondanivaló elsikkadt. Távolról sem Tölgyessy Péter vagy az ő írásának magasztalása volt a célom. Sokkal inkább rá akartam mutatni egy olyan ellentmondásra, amely a kezdetektől áthatja az európai civilizáció fejlődését, és amely mégis nagyon nehezen exponálódik. Illetve ha exponálódik is, nagyon nehezen kötődik a fejekben azokhoz a problémákhoz, amellyel például a mai magyar közéletben is szembe kell néznünk. Ennek a civilizációnak a globális méretű terjeszkedése, amely a gyarmatosítás óta megfigyelhető (és azóta csak a módszerek változtak) egy olyan egyeduralom felé viszi el az össznépi társadalmat, amely rettenetes kockázatokat rejt magában. Ez a borzalmas távlat természetesen nem von le semmit azoknak az emberi teljesítményeknek az értékéből, amelyeknek köszönhetően bámulatos eredményeket értünk el a megismerésben, és bámulatos haladást az emberek szolgálatában, viszont látni kell, hogy az egész folyamat egy olyan közegben zajlott és zajlik, amelyet alapvető tisztázatlanságok terhelnek. Erről nagyon sokat lehetne írni, és valószínűleg fogok is még. Egyelőre csak annyit mondok, hogy semmi csodálkozni való sincs azon, hogy olyan rendű és súlyú tehetetlenségek, mint amilyenek ma Magyarországon megfigyelhetők, megjelennek a világban. És ha ezeknek a problémáknak a gyökerét nem oda kötjük, ahol ezeknek a problémáknak a gyökere van, akkor képtelenek leszünk bármit is lépni, sziszi-fuszi módon, ugyanazoknak a hibáknak a százezerszer történő elkövetésén keresztül fogunk felőrlődni, miközben nyilván nem oldódik semmi, csak az idő és az esélyek múlnak el... Ja, Boldog Karácsonyt!

*Lásd a Tölgyessy Péter elemzése című bejegyzést kicsivel lejjebb!