Mindig alkotni kevés,
Mert ideje van a nem alkotásnak is,
Amikor a formát elhagyni, s nem létrehozni kell,
Amikor több erő van az elengedésben,
Mint a makacs ragaszkodásban
Hisz az elvetett mag talán jó földbe hull s kikel,
De a megtartott, el nem szórt élet biztosan szétaszódik
Valamit múlni, zuhanni hagyni nehezebb, fájóbb, de olykor mégis
Emberségesebb, sőt termőbb, mint foggal-körömmel őrizni azt,
Az ország, a mennyeknek országa is a lélekben szegényeké,
Akiket túl sok tan, vallás, hitelv súlya nem nyomaszt,
S akik ezért könnyen indulnak, s mernek menni
Az úton, mely átvezet szinte mindenen...
Csak a konok ember hiszi,
Hogy kijátszhatja
Hanyatlását,
Sorsát,
De nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése