Azért fekszem le Eléd pőrén,
Hogy talpam legérzékenyebb pontjain át kínozz,
Puha kezeddel simítsd először végig,
Térképezd fel az erek közét,
Tapintsd és gondold ki,
Hogy hol kezded el...
Az első pár tű még lehet pici, és óvatos a szúrás,
De aztán bátrabban és nagyobb tűvel is folytathatod,
Mindegy lesz, hogy mit érzek, mert tűrni fogom, csak vigyél,
Ne hagyj el, vigyél magaddal az úton oda,
Ahol elválik egymástól
A lét és a lét érzékelése,
És aztán úgy borulj rám sírva, zokogva, ölelve,
Mintha legjobban Neked fájna az,
Hogy én is itt vagyok,
És véletlenül épp Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése