A látók

A látók, akik nem hiszik el, hogy a világ leképezhetetlen gazdagság, azt meg pláne nem, hogy a világ leképezhetetlen gazdagságnak ők maguk is megszemélyesítői, akiknek a hátán a hideg fut végig minden olyan feltáró törekvéstől, amelyet ők a kiszámíthatóság látszatáért és egy csalóka szellemi biztonságérzetért állandóan letagadnak magukban, a látók, akiknek saját látásuk fontosabb, mint az összetartozás vállalásának minden titka és mélysége, akik végesre és fogalmira cserélik a határtalant és a tartalmit, a látók, akik így járnak el, nem egyszerűen hiábavaló erőfeszítéseket tesznek, hanem egyensúlyvesztések felé terelnek, sőt borzasztó zavarokat és temérdek ellenségeskedést programoznak bele a világba.