Anna folytatása 2.

Ez is levélrészlet:

Semmi bajom sincs, csak nem akarok egysíkúan, egyoldalúan, egy sablon, egy szempont rendszer szerint gondolkodni, és értékelni jelenségeket. Nem akarom ezt, és az a levelezés is erről szól, amelyben Anna felhozódott. Ez a törekvésem nagyon régóta bennem van, az életemben sok minden ide megy vissza, az utóbbi évek pedig számomra is sokkal egyértelműbbé és tudatosabbá tették azt, hogy ki is vagyok valójában. Nem akarok keresztény lenni, nem akarok buddhista lenni, nem akarok muzulmán lenni, mert mindegyik akarok lenni. Nem akarok kommunista lenni, nem akarok kapitalista lenni, nem akarok szociáldemokrata lenni, nem akarok konzervatív lenni, és haladó sem akarok lenni. Nem akarok hős lenni, nem akarok áldozat lenni, nem akarok egyetlen kaszt, klub, kiváltság tagja lenni, nem akarok egyik eszmerendszer, egyik szellemi áramlat követője se lenni, egyáltalán nem akarok beletartozni egyik fiókba se, a világot nem néhány tucat ember szemüvegén akarom nézni, hanem mindenkién át és lehetőleg egyszerre. Ha pedig az nem megy, akkor gyorsan váltogatva. Úgy érzem, hogy borzasztó sok baj fakad abból, hogy ezt kevesen csinálják, borzasztó, hogy a legtöbb ember egyszerűen bevackolja magát egy csőbe, és csak arra néz, amerre a cső engedi neki. Ezt nem akarom, soha sem akartam, ez nem én vagyok, nem ezért teremtett a Jóisten, sőt azt gondolom, hogy mást se. A Jóisten mindenkit a még felfedezetlen, bejáratlan, más szóval misztikus távlatok felfedezésére teremtett. Számomra ez az üzenet a xxi. század elején, ez az a régi-új váltás (hiszen az evangélium is pont erről szól), amely tovább tud vinni minket annyi feszítő probléma ellenére is, ez az a távlat, amelyikről Karl Rahner is beszélt, amikor azt mondta, hogy a jövő embere vagy misztikus lesz, vagy nem fog létezni.