Forgószínpad

A valóságról alkotott koncepciók látszólag segítségünkre vannak, mert úgy tűnik, mintha azokon keresztül meg tudnánk ragadni, értelmezni tudnánk létünk alapvető összefüggéseit. Ám e reményünkben jórészt csalatkoznunk kell. Amit koncepcióink megragadnak, az mindig csak egy vetület, nem több, mint az Egész egy nézőpont függő leképezése. Ahogy a vetület bemutat valamit a tárgyból, úgy a képzet is bemutat valamit a valóságból, ám ha elfelejtjük, hogy a vetületben mit látunk, és a képet úgy kezeljük, mintha az maga a valóság lenne, akkor súlyosat vétünk. Pillanatnyi képzeteinkről soha ne állítsuk, hogy az már a valóság, mert nem az, és ezért az abból adódó következtetések és stratégiák sem annyira megalapozottak, mint azt gyakran hisszük, vagy hinni szeretnénk. Ha a valóságot valóban meg szeretnénk ismerni, akkor engednünk kell, hogy megmutatkozzék számtalan különböző vetületében, ehhez viszont szükséges, hogy ne cövekeljünk le egy kedvenc nézőpont hamis egyszerűségénél, és annál a látszat biztonságnál, amelyet az felkínál, hanem mozduljunk együtt életünk korongjának fordulásaival, mely forgószínpad szerűen vezet minket körül a Mindenségen, és mutatja be nekünk azt minden létező irányból.