Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2015. szeptember 23., szerda
Átélni
Élni az időt, amelyet kaptunk, átélni a napokat azok teljességében, átélni az élet minden örömét, minden fájdalmát, minden gyönyörét, minden iszonyatát, minden árnyékát és minden fényét, minden sírását és minden vigasztalódását, minden háborúját és minden békéjét, minden bőségét és minden hiányát, mindent, ami van és mindent ami nincs, és átélni benne saját magunk minden örömét, minden fájdalmát, minden gyönyörét, minden iszonyatát,
minden árnyékát és minden fényét, minden sírását és minden
vigasztalódását, minden háborúját és minden békéjét, minden bőségét és
minden hiányát, mindent, ami van és mindent ami nincs, és közben nem csinálni úgy, mintha bármit is értenénk ebből az egészből, nem menekülni semmi elől, semmilyen fedezékbe nem behúzódni, átélni az életet, úgy, ahogy van, úgy, ahogy jön a maga teljes és személyes valóságában, találkozásként megélni mindent, magunkkal és a lét egészével való találkozásként, és akarni tanulni, kinőni mindenből. Ez az evangélium. Minden más csak időpocsékolás, és az ego önelégülésre törő hajlama.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése