Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2015. szeptember 2., szerda
Léthazugságok
Mindannyian itt, ebben a világban nőttünk fel, és éppen ezért mindannyian hordozunk olyan léthazugságokat, amelyek ebből a közegből rakódtak ránk. Sőt, ezek a léthazugságok nem csak egyszerűen ránk rakódtak, hiszen legtöbbjükhöz teljesen hozzánőttünk, és a velük való együttélés már annyira természetessé vált, hogy tulajdonképpen észre sem vesszük, hogy jelen vannak, sőt meghatározó módon vannak jelen az életükben. Nem vesszük észre, vagy inkább nem akarjuk észrevenni azokat, félig, háromnegyedig vagy majdnem teljesen öntudatlan mechanizmusokkal, zsigerből, reflexből hárítjuk el a velük való szembenézést, mert valahol mélyen érezzük, hogy a szembesülés fájdalmas lenne, és nagy kiszakadással, összetöréssel járna együtt. A tisztázódás, a gyógyulás valójában egy nagyon nehéz személyes fejlődési folyamat, és számtalan gát blokkolja mindnyájunkban. Mindenkiben más, de senkinek sem könnyű kicsit igazabbá válnia. Pedig nincs más út előttünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése