A hétvégén olvastam, valamilyen sajtó jelentette meg nem tudom kinek a szavait, hogy a menekülteket nem egyszerűen megsegíteni kell, hanem mindent el kell követnünk azért, hogy emberi méltóságukat visszanyerjék. Ez természetesen igaz, viszont aki az elmúlt napokban a Keleti Pályaudvar környékére tévedt, ragyogóan érzékelhette, hogy itt egyáltalán nem a menekültek emberi méltósága forog a legnagyobb veszélyben. Adva van egy ország, ahol a lakosság nagy többsége számára, ez a népvándorlás teljesen értelmezhetetlen jelenség...
Bő hete utaztam egy vonaton, megálltunk Cegléden, és pár percig úgy tűnt, hogy a menekülteket a mi vagonunkba is fel fogják engedni. A velem egy kupéban két kislányával együtt utazó családapa óriási pánikba esett, és ijedtében egészen elképesztő butaságokat is mondott. Például azt, hogy a menekülteknek adott drága ásványvíz miatt nem jut elég támogatás a magyar családoknak. "Nézzétek csak, lányok, ott van mindegyiknek a kezében a palack, képzelem, hogy mi pénzbe kerülhet az államnak ez a jótékonykodás!"
Én ezt az embert mélységesen megértem, mitől is gondolkodna máshogyan?! Abban a közegben, amelyben felnőtt, nyilván nem érték őt olyan élmények, amelyekből másmilyen következtetéseket is le tudott volna szűrni. Az igazi kérdés valószínűleg nem az, hogy neki mit kéne máshogy gondolnia, az igazi kérdés az, hogy én magam mi olyat tudok felmutatni, amivel segíthetném őt gondolkodása fejlődésében. Ilyenkor van az, hogy ember körülnéz, olyan falakat lát maga körül, hogy beleszédül, aztán magába néz, és ott is ugyanazt találja. A hétvégén gyönyörű napokat töltöttem a lányaimmal a Mátrában, utoljára három éve voltunk így együtt, és - menekült kérdés ide, menekült kérdés oda - erősen érzem, hogy ezúttal pont azt csináltam, amit kellett. Viszont az nagyon fontos követelmény, hogy az ember őrizze, ápolja érzékenységét, és engedjen feltörni mindent, ami a mélyéből feltörni vágyik. Mert ott van az igazi mondanivaló, és nem a koszrétegekben, amelyek kívülről rakódtak rá. Aki mer mélyre menni, az megtalálja emberi méltóságát, és közben másoknak is esélyt ad arra, hogy ők is megtalálják magukét... Legyenek akár háborús országból, akár önmaguk elől menekülők, mert nem tudom, hogy melyik a nagyobb nyomorúság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése