Megtalálni az összes szót,
S az összes tartalmat, amely bennünk rejlik,
Sőt átragyogni minden nap mindenen, ami az életünk része,
Hogy a világ körülöttünk egy kicsit megszépüljön...
Sok dolog fáj nekünk, sok dolog gyötör minket,
Összezúz bennünk ezer millió bálványt...
Ez a borzasztó, megszégyenítő kín nem más,
Mint a szülési fájdalom egy kései, ránk maradt darabja,
Mert a jövőért most kell létrejönnünk,
A test remeg, erőtlen, gyáva,
Viszont a szív tartson ki az utolsó szálig,
Ne hagyja el magát, maradjon az, aki mindig is volt!
Könnyelműen, gyáván ne meneküljön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése