Ha valakinek ez a cím nem tetszik, akkor lehet nyugodtan Pokoljárás is. Hiszen a kettő majdnem ugyanaz, illetve úgy vélem, hogy nem is létezhet az egyik a másik nélkül. Egyébként meg nem az számít, hogy az ember éppen hol van, hanem az, hogy onnan, ahol van, akar-e tovább menni.
2015. szeptember 3., csütörtök
Végtelen sok mozgató
Csak azt ne higgye senki, hogy képes bárkinek a személyiségét megmagyarázni, azt meg pláne ne higgye, hogy saját maga belső összetettségét le tudja képezni valamilyen tetszetős elméletté. Mindenkit végtelen sok különböző, egymással ellentmondásban álló belső mozgató alakít, ráadásul az egyes mozgatók részesedése, ereje, szerepe folyamatosan változik. Sokszor szeretnénk azt hinni, hogy ebben az állandó változásban, az arányok folyamatos átmeneteiben vannak fix pontok, kiemelhetők olyan dominanciák, amelyek mellett más összetevők majd elhanyagolódnak, azonban rendet rakni akaró törekvéseinkbe folyton belesülünk mégis. Az élet mindig mindent felülír, a lélek tengerének hullámzását nem lehet kimerevíteni, a formáló erőket nem lehet megszelídíteni és négy fal közé zárni. Rendet rakni akaró törekvéseink érthetőek, sőt valamennyire méltányolandóak is, de a végén majd bele kell törődnünk abba, hogy a rendrakásban tulajdonképpen kudarcot vallunk, és bele kell törődni abba is, hogy amit életünk során létrehoztunk, az jelentőségében nagyon eltörpül ahhoz képest, akivé az alkotás folyamata közben mi magunk váltunk, vagyis ahhoz képest, akivé az élet az alkotásunk folyamata által nevelt minket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése