A tartalom örök, miközben a forma állandóan változik

A tartalom örök, miközben a forma állandóan változik. Az embernek feladata, hogy ezt a létstruktúrát kövesse, ám minduntalan elvéti mégis. A formának tulajdonít állandóságot, a tartalomhoz viszont hűtlenné válik folyton. Nincs ember, aki ne hordozná magán ezt az átkot, melyből oly sok baj és oly sok szerencsétlenség fakad. Nincs ember, aki ne állítaná csúcsára a piramist, ne próbálna meg állandóságot biztosítani magának ott, ahol az tökéletesen illegitim, hiszen blokkolja a létezés, az élet, a fejlődés legtermészetesebb folyamatait. Nincs ember, aki ne akarna foggal körömmel ragaszkodni anyagi, formai összetevőinek adott állapotához pusztán azért, mert a valóban és szükségszerűen változatlannal, a tartalommal réges-rég és olyannyira elvesztette kapcsolatát, hogy az tulajdonképpen már nem is létezik számára. Minden merevség, minden formai túlhangsúlyozás az idők figyelmeztető jele a rend megbomlására. Ezt a jelet meg kell látnunk, és el kell indulnunk a valódi a lét alaplogikájának megfelelő arányok felé úgy, hogy közben a tartalminak és a formainak is a létrendjüknek és a súlyuknak megfelelő attribútumokat tulajdonítjuk.