...egy fontos dologban nagyon
másként súlyozok, mint Te, és nagyon másként, mint sok olyan ember,
akivel Te csak úgy összenézel. Ti úgy gondoljátok, hogy a bajok forrásai
a külvilágban vannak, illetve más személyekben, Orbánban, Hitlerben,
Szálasiban, és még sorolhatnám. Ennek egyenes következménye az, hogy a
megoldás az érintett személyek, illetve kapcsolatrendszereik
likvidálása, amelyhez semmi egyebet nem kell tenni, mint mozgósítani
megfelelő mennyiségű másik embert, illetve ha ez nehézségekbe ütközik,
akkor ki kell borulni, hogy mennyire birka az egész ország. Én elhiszem,
hogy ez egy olvasat, csak azt nem, hogy ez az olvasat bárhová is vezet. Mert az ilyen
síkokon való gondolkodásból eddig sem jött ki semmi. Háborúk,
vérontások lettek tőle, borzalmas indulatok, rengeteg ember töménytelen
mennyiségű szenvedése és olyan átrendeződések, amelyek meglepően rövid
időn belül teljesen hasonló torzulásokat produkáltak, mint a megdöntött
és elkergetett régi. Magyarul nem oldódott meg semmi, még csak
rendszerváltás sem történt, csak rendszer átöltözés, mert az egyik
formát levetette magáról, a másikat pedig felvette, viszont az egészbe
ezrek, milliók pusztultak el és természetesen teljesen értelmetlenül.
Én
úgy gondolom, hogy most a XXI. század elején, amikor tényleg pattanásig
feszült a helyzet, amikor minden létező gazdasági, szociológiai,
biológiai és pszichológiai folyamat már annyira elszakadt eredeti
természetes közegétől, hogy jóformán a semmiben lebeg, tökéletesen
gyökértelenül és alaptalanul egy virtuális létben, amikor teljesen
tehetetlenül vergődünk egy rákosan túlburjánzó és egyre inkább
irányíthatatlanná váló technikai "civilizáció" kényszerpályáin lökődve,
amikor lassú, de annál világosabban érzékelhető környezeti, természeti
és ökológiai katasztrófák tömkelege zajlik le a szemünk előtt, és
egyikre sincs jó válaszunk, amikor már annyira nincs izoláció sehol a
Földön, hogy a legkisebb hatások is gyengítetlenül terjednek tova, és
kártyavárként boríthatnak minden, akkor elérkezett az idő arra, hogy
most először egy kicsit máshogy gondolkodjunk, mint eddig, és
kiszálljunk abból a mókuskerékből, amelyen több ezer éve körözünk. Ez az
új gondolkodás pedig nem más, mint az ember saját belső természetének
gyökeres feltárása, és annak felfedezése, hogy a bajok (legalábbis az
általunk megoldható bajok) forrása nem a külvilágban keresendő, hanem
bennünk magunkban. Amit kint látsz, azok a feszültségek, azok az
ellentmondások, amelyeket Te oly nagy szeretettel kötsz XY személyekhez
ugyanúgy, ugyanakkora erővel ott vannak Benned magadban is, legfeljebb
bizonyos illedelmes kondicionálások kicsit lefojtották mostanáig, de hát
az a lényegen nem sokat változtat, illetve inkább ront. Könnyű azt
mondani, hogy Orbán, nagyon könnyű, és rögtön hős ellenállót csinál
belőled. Hidd el Jancsi, ez K...A nagy kísértés, millióan belezúgtak már
különböző színű zászlók lobogtatása közben. Nem Orbán a baj forrása, hanem az ember, én,
Te, ő, mindenki. Ezt most már nagyon meg kéne érteni. mert ettől
elkezdene tényleg egység lenni, és nem az, hogy szakadunk szét apró
atomokra. Megérteni, hogy a sokszínű ruha alatt mi mindannyian mennyire
hasonlítunk egymásra, illetve mennyire esetlegesek és felszínesek azok a
jellemzők, amelyeknek olyan rettenetes nagy jelentőséget tulajdonítunk a
megkülönböztetéseink során. Megérteni, hogy változás akkor lesz, ha mi
megváltozunk, és nem Orbán, nem Hitler, nem Szálasi, hanem mi magunk
lényegesen megváltozunk, mert beleegyezünk abba, hogy az, ami velünk
történik, átalakítson minket, és teljesen új látásokra, összefüggések
felfedezésére vezessen minket. Megérteni végre, hogy a Lét nem vallás,
nem eszme, nem tan, hanem személy, és emiatt nem is lehet másmilyen,
mint személyes viszonyban lenni vele, és szolgálni kell Őt nagy
szeretettel és alázattal. Az embernek kell ezeken az átalakulásokon
keresztül mennie, nekem, Neked, mindenkinek, és ezt nem váltja ki semmi
más. Ha nem teszi meg, belepusztul, vége, ez lesz az utolsó évszázad a
Földön, jön az apokalipszis, a kénköves eső, az elfogyó oxigén, az
éhinség, a megváltozó éghajlattól az elsivatagosodás, az ebola, vagy
annak egy százszor virulensebb mutánsa, majd jön valami, tulajdonképpen teljesen mi, mert mi hívjuk ki magunkra, jön és végez
velünk. Itt tartunk most, és ez a történet nem Orbánról szól, rólunk
szól, mindannyiunkról. Ha csak Orbánról szólna, akkor a lőtéri kutyát
sem érdekelné, hogy ki ő, és mit akar. Ha Hitler maga lett volna csak az a tényező, akkor soha nem kerül
hatalomra. Nem Orbán, nem Hitler, hanem mi mindnyájan, a nyáj, mi
vagyunk azok, akiken a változások elkezdődhetnek, és pont ezért nem
állok be partizánnak sehová, mert az összes partizán, bármerre is tart,
egy elavult és elhibázott orientációt követ. Erről írom levelek ezreit,
egyszer majd talán egy könyvet is fogok írni, ezért vannak a blogjaim, a
verseim, ezért van minden erőfeszítésem, hogy emberek, térjetek már
észhez, és ne csináljátok azt, amiből eddig se jött ki semmi, meg ezután
se fog, hanem helyette csináljatok valami olyat, amiben távlat és élet
és valódi szeretet van, és ráadásul az összes ősi szellemi hagyomány
üvöltve beszél róla...Ez nem maszatolás, hanem az egyetlen valóban létező (és mindig is létezett csak egy idő óta magas ívben letojt) szellemi távlat. Tág horizontú, sőt egyetemes összefüggéseket figyelmen kívül hagyva, egy szűk jelenségkör elnagyolt vizsgálatára alapozva hozol megalapozatlan és ezért tökéletesen téves következtetéseket, csak ennyi a bajom és bocsi én is. Az egyetlen mentséged, hogy nem egyedül csinálod, vagyis volt kitől eltanulni a rosszat, viszont én már nagyon régóta szeretném ha ebben a kérdésben inkább magadat képviselnéd, és nem a kívülről Rád rakódott koszt. Mosd le lábadról az út porát! Komolyan. Nem bántalak (mert nem akarlak bántani), és mindent megértek, de akkor is. Mert nincs más. A más csak egyszerű káprázat, vízió, légből kapott fantazma. Nincs könnyű út, nincs kiérdemelt öregség és nincs nyugodt létállapot se, amelyért ölni kéne. Dráma van, és bele fogunk halni, ahogy ezt eddig már sokan megtették előttünk. És akkor is, ha kapálózol ellene, csak abban az esetben 1. minden sokkal jobban fog fájni, amíg odáig el nem jutsz 2. (amíg a kapálózással vagy elfoglalva) kevesebb valódi jót fogsz tenni, és ha valami akkor az aztán igazán fájni fog a végén. Amikor majd rádöbbensz, hogy mire ment el az életed...
Nincs külön álláspontom a világ egyik vagy másik szeletével kapcsolatban, a beszűkült, egyoldalú, egysíkú, aránytalan, sematikus, felszínes értékelések akkor is zavarnak, ha a klérustól erednek, és akkor is, ha Te vagy a szerzőjük. A lázas beteg képe pont ilyen produktum, végtelen leegyszerűsítés, hamis próféták manipulatív szándékkal kreált koholmánya, mely egy darab jelenség magyarázatára talán jó lenne, ha nem lenne önellentmondás az, hogy jelenségeket közegükből kiragadva, önmagukban próbál meg értelmezni valaki. Sajnos azonban önellentmondás, tehát jobban jársz Te is, meg mindenki, ha elengeded és elindulsz egy sokkal távlatosabb, sokkal nehezebb, sőt sokkal hősiesebb, de sokkal termőbb úton egy olyan értés felé amelyből nem egy már százszor kipróbált és mindannyiszor elbukott forgatókönyv íródik újra százegyedszer is, hanem fakad belőle valami gyökeresen újnak, illetve gyökeresen réginek a csírája, vagy inkább azt mondom, hogy létünk gyökerének, legmélyének megérintése, ami nélkül egyébként - az idők jelei nagyon világosan mutatják - mi emberek képtelenek vagyunk bármi említésre méltó létrehozására. Újra csak azt mondom, nincs könnyű élet, akik azt mondják, hogy csak Orbán, és az ő likvidálása után rögtön rend lesz, azok ugyanott tartanak, ahol a nácik, amikor azt mondták, hogy csak a zsidók tehetnek mindenről, vagy ugyanott, amikor Lenin azt mondta, hogy csak a tőkések, és őket kell kinyírni, vagy a kulákokat tönkretenni, mint nálunk is az ötvenes években. Pont az ilyen leegyszerűsítő és végtelenül torzító "harcosok" nyomdokain jársz amíg nem vagy hajlandó váltani.
Félelmetes az az illúzió, hogy csak tönkre kell tenni valakit és máris beköszönt a boldogság. Félelmetes, hogy több ezer év több millió negatív tapasztalata ellenére még mindig vannak emberek, akik ilyesmiben hinni tudnak. Félelmetes, hogy még mindig ebben az ezerszer becsődölt és vérbe fulladt közelítésben keressük a megoldást, és ráadásul beton magabiztosan, a kétely leghalványabb jele nélkül Félelmetes...
Alapvető létstruktúrákkal való szembemenésedre nem kereshetsz magadnak igazolást néhány statisztikai adatban. Azt elhiszem, hogy marhára eleged van ebből a bagázsból, és valahol meg is értem, viszont az egy dolog, hogy az embernek miből van elege, és az meg egy másik, hogy mellette mit gondol, mit mond, mit tesz és hogyan viselkedik. Aki ezt a kettőt nem tudja különválasztani magában, az hisztis ovis, és ezzel természetesen nem bántani akarlak...
Nem hisztizek, és nem hülyézlek le, csak azt mondom, hogy ebben a dologban máshogy gondolkodom, mint Te, sőt gyökeresen máshogy. Próbáltam leírni, hogy miért, azt hiszem sikerült elég világosan kifejeznem magam. Nem akarom azt csinálni pepitában, ami a világ eddigi történelme során csíkosban és pöttyösben már 15 ezerszer megbukott, továbbá igyekszem kézzel lábbal lebeszélni körülöttem mindenkit arról, hogy ő próbálkozzék meg ugyanezzel, mert annak biztos bukás, rosszabb estben vérontás, háború, még rosszabb esetben világégés lesz a vége. Minden idegszálammal ezen dolgozom nem négy, hanem sokszor négy év óta. Levelek blogbejegyzések ezrei ezért születtek, pedig az csak a jéghegy csúcsa. Ha Te erre azt mondod, hogy súlytalan, lila köd, akkor nem tudom, hogy hova teszed a szemed, ennél konkrétabb és egyértelműbb törekvést még nem hordott a hátán a föld. Ad abszurdum elképzelhető, hogy Te ezzel a törekvéssel semmit sem tudsz vagy akarsz kezdeni, és - az én olvasatomban - továbbra is fantomsúlyokkal terheled magad és életed bizonyos területeit, de akkor az nekem nem pálya, sőt teljesen ellene vagyok, és ezen az sem változtat, hogy az említett terület hibás súlyozásán kívül szerintem mindent elképesztően jól csinálsz. Lehet, hogy ebben a dologban nem konvergálunk, és akkor az nekem pontosan ugyanannyira fáj mint Neked. Mindazon által kicsit furcsállanám, ha kettőnk ütközésének egyetlen tanulságát hosszabb távon is csak a totális blokk tudomásul vétele jelentené...
Tudom, hogy a levélrészletek így egy kicsit egyoldalúak, hisz a társam sorai nagyon hiányoznak ebből a bejegyzésből, ám azt az elvet, hogy a blogomban senki másnak a szavait nem teszem közzé, továbbra is betartom, akárcsak az anonimitás követelményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése