Szeresd ellenségedet (levélrészlet)

Nem akarok vitatkozni azon, hogy ki Magyarország legkártékonyabb figurája, viszont egész biztos vagyok abban, hogy - bárki is légyen az - rá pontosan ugyanakkora szükség van mint mondjuk Rád és rám. A jelzőinkkel meg óvatosan bánjunk mert egyáltalán nem tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz illetve a jó csak a rosszhoz képest jó, a rossz pedig csak a jóhoz képest rossz, tehát nem is létezhetnének egymás nélkül. Én azért vagyok nagyképű hogy te szerénynek mondhasd magad - hoppá! Mondtam én pár napja, hogy ez nem akkora hülyeség, mint amekkorának látszik! Az ellenségszeretetnek is ugyanez a gyökere. Az ütközéseinkhez, amelyekből a tisztulások fakadnak, a másik emberre ugyanúgy szükség van, mint rám. Mindent valamihez viszonyítva mondhatok ki, ha nem látnám a másik másmilyen voltát én sem lehetnék olyan, amilyen vagyok, tehát lényegében neki is köszönhetem magam. A japán harcművészetek szellemisége ez, ott a felek tudják, hogy képtelenek lennének fejlődni egymás nélkül, tehát azt, amit egy síkon ütközésként élnek meg, egy mélyebb síkon meg kell köszönniük és meg is köszönik egymásnak Nem leszel kevesebb és kevésbé hatékony sem, ha ez a tudat kialakul Benned is, sőt életed minden létező konfliktushelyzetében szót kap.