Nincs szánalmasabb

Nincs szánalmasabb annál, aki úgy akarja megváltoztatni környezetét vagy a környezetében élőket, hogy közben ő maga semmilyen változásra nem hajlandó. Persze nem formai változások, horizontális áthelyeződések szükségszerűségére gondolok itt, hisz azok csupán egyszerű szemfényvesztések, és elterelik a figyelmet a lényegről. Azokra a vertikális elmozdulásokra gondolok, amelyek nélkül az emberi élet zárt és egysíkú marad, azokra az elmozdulásokra gondolok, amelyek nélkül sem magasságokat, sem mélységeket nem lehet megtapasztalni, azokra az elmozdulásokra gondolok, amelyek nélkül a lélek nem válik könnyűvé és levegőssé, nem ég át, hője nem szabadul fel, azokra az elmozdulásokra gondolok, amelyek nélkül csak külső csillogás van belső tartalom nélkül, azokra az elmozdulásokra gondolok, amelyek nélkül szeretetre való képesség se létezik.

Menj, merj elindulni és átélni mindent, amit kell, mindent, ami az utadba esik. Mindegy, hogy az mi, boldogság vagy szomorúság, öröm vagy fájdalom, felszabadító élmény vagy elviselendő nehézség, hiszen bármi is legyen az, valaki Neked tette oda, és azért tette oda, hogy segítsen Neked kitörni egysíkú szemléleted korlátai közül, segítsen Neked tágas ölelésű, értőbb és teljesebb személyiséggé válni. Azért tette oda, hogy segítsen Neked kinyílni, megvalósulni, szeretni. Ne törődj azzal, hogy üzeneted hogyan jut el majd másokhoz. Élj és létezz intenzíven, és a lehető legtöbb távlatban legyél jelen! Csak ennyi kell ahhoz, hogy puszta léted maga váljon üzenetté, olyan üzenetté, amely fényt gyújt a Körülötted élők szívében, s Veled és velük együtt, és általuk is átalakítja az egész földet.