Az utat csak a változásban keresd, mellyel szép lassan eltörölheted
Minden létező s nem létező kincsed kapcsolatát magaddal,
Hiszen mindegy, hogy mit és miért birtokolsz,
Önzésed egyetlen formája sem valódi,
Tartalmas távlat... Hívság csupán,
Hisz mennyeknek országát észrevenni
Születtél lélekben szegénynek
És ha birtokolsz mégis, akkor azt tedd úgy,
Mintha birtokod már régóta nem a Tiéd lenne,
Gyilkok és kötöttségek nélkül élj, nevess a vágyon,
Nem engedd, hogy megkötözzön, de kívánd,
Hogy égessen hamuvá Benned minden
Tündöklő szörnyűséget, tegyen szabaddá majd,
S repítsen minden gáton túlra a tűz, az orkán,
S aztán tegyen Téged is oltárára fénynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése