Kissé felindulva (e-mail)

Kedves Mind a Ketten! Már megint egy egyensúlyi kérdés, mint a forma és a tartalom esetében, és még sorolhatnék száz ilyet! Egy egyensúly megtalálása, kiásása, kiküzdése ott ahol mind a két szélsőség tálcán kínálkozik. És nem dekázgatásról van szó, hogy egy kicsit ebből, és egy kicsit pedig a másikból (mert az nem egyensúly, csak összemosás), hanem egy lényegi elmozdulásról magunkban a sarkos, ellentétekben gondolkodó, fogalmak között cirkáló, a porcelánboltban csak borogatni képes elefántról a magával és létével és Istenével (ezek mind ugyanazok) kibékült, letisztultabb - és főleg letisztuló - oldó és oldódó zarándok felé. Ez az Evangélium, ez a Nyolc Boldogság, ez a Tao, ez minden létező szellemi hagyomány magja, és ez az, amitől most olyan messze vagyunk, hogy nem is érti senki, hogy miről beszélek, és lehet, hogy még Ti sem. Igaza van a Gonda-Illés párosnak, az ember csak formákat rakosgat, homokvárat épít, és közben száguldva távolodik a rendtől, mert tartalmi kérdések fel sem ötlenek neki, mert a pakolásba szép lassan beleőrül, mert összedől körülötte minden, illetve dehogy körülötte, hiszen benne dől össze minden, sőt már össze is dőlt, hiszen amit kint lát az csak a belső kivetülése de ez őt már régóta nem érdekli, mert neki (ha már mása nincs) legalább az a kis hamis illúzió nagyon kell (hisz abból él), hogy ő megtett mindent, miközben jóformán el sem indult sehova. Most mennem kell. Ez a szerencsétek különben teleírnám a telefonotokat...