Az iszlám fundamentalizmusról... (levélrészlet)

Az iszlám fundamentalizmusról pont annyit tudok, mint egy közepesen tájékozott európai értelmiségi, nincsen speciális ismeretem róla, és gyanítom, hogy egy jó darabig nem is lesz főleg időhiányból adódóan, ez a körülmény egyébként mindnyájunkat nagyon komolyan korlátoz. Nincs ember, akinek annyi ideje és energiája lenne, hogy minden apró részletnek utánaolvasson, egy "modern" felnőtt férfinak munkahelyi és családi feladatai mellett már a gondolkodásra se nagyon futja, pedig az messze nem csak a kutatói szintű tájékozottság kérdése, gondolkodni anélkül is lehet(ne) bőven. Én a gondolkodásról még nem mondtam le, és igyekszem összerakni magamban azokat a dolgokat, amely felett a közmédia, meg a közmédiát követő főáramlat - finoman szólva - elsiklik. Úgy gondolom, hogy az iszlám fundamentalizmus, amely tudomásom szerint nagyon hosszú időtávra tekint vissza egy olyan aránytalanság, formai túlhangsúlyozás, amelyhez hasonló szinte az összes vallásban megjelent. Nagyon nagy csodálkozni való nincs rajta, keresztények is hitték nem egyszer már, hogy igazuknak a fegyverek hatalmával kell érvényt szerezniük. Az izgalmasabb kérdés az, hogy milyen folyamatok erősítik vagy gyengítik a fundamentalista közelítések virulását. Természetesen globális folyamatok, hiszen minden mindennel összefügg. Tényleg nem vagyok nagy tudós, de ha végignézek a iszlám fundamentalizmus XX. századi térnyerésén, akkor egyértelműen meg tudom figyelni, hogy az nagyon erősen kötődik a nyugati civilizáció terjeszkedésével szembeni ellenálláshoz. Vagyis magyarra lefordítva elég világos az üzenet: meg van nekünk a mi kis világunk, hagyjatok minket békén! És ez valahol egy végtelenül érthető és méltányolható szempont. Ezeknek az országoknak a fejlődése ugyanis teljesen más utat tett meg, mint a miénk, és így ők a mi utunkkal nem is tudnak mit kezdeni. Persze, egy idő után el tudnak jutni odáig, mint az amerikai indiánok, hogy pálinkáért eladják a földjüket, ők anyagi jólétért az olajukat, de ezzel semmi sincs megoldva, mert ahhoz az anyagi jóléthez semmi érdemi kötődésük nem lesz, és nem is tudnak mást tenni benne, mint totálisan gyökértelenné válni és leépülni. Erre páran, nyilván a szegényebbek, nyilván a sokat szenvedettek, az érzékenyebbek ráéreznek, és tehetetlenségükben nekiállnak lövöldözni. Nem egy nagyszerű megoldás, de hogy meg tudom érteni az elkeseredésüket, az biztos! A világon számtalan nép hagyta magát kipusztítani, számtalan kultúra, nyelv világlátás tűnt el a nagy állat gyomrában, hát ők nem adják magukat olyan könnyen, még azt is mondhatom, hogy valahol igazuk van. Na, ezen gondolkodj el, de nagyon, meg mindenki, aki bele van szédülve a nyugat meg a mi kis civilizációnk istenítésébe. Erre mondom azt, hogy valamilyen értelemben nagyon fejlettek vagyunk, miközben egy másik értelemben nálunk nagyobb gazembereket még nem hordott a Föld a hátán. Ezekbe a kérdésekbe kell beleremegni egy kicsit, itt kell olyan szembesüléseken keresztül menni, mint a földindulás, és nem büfögni azokat a szólamokat, amelyeket a rendszerünk kiagyalt a tökéletes ködösítés megvalósítása végett. A liberalizmusba beleszédült francia karikatúrája ugyanolyan fanatizmust tükröz, mint az öngyilkos arab terrorista robbantása. A kettőnek szóról szóra ugyanaz a gyökere, csak mögöttünk ott van egy európai múlt, amitől állítólag értelmesnek kéne lennünk. Hát nem vagyunk azok, egyelőre nagyon nem!