Elszakad a cérna (levélrészlet)

Ami nagyon fontos, szerintem, és ami nélkül tényleg nem lehet sem megérteni ezeket a párizsi eseményeket, sem máshogy tekinteni rájuk, mint ahogy azt az elfogódott európai sajtó szörnyülködése teszi, az nem más, mint az európai civilizációról alkotott kicsit reálisabb kép, úgy értem, reálisabb annál, mint ami közkézen forog. Kétségkívül egy olyan civilizációval van dolgunk, amely bizonyos tekintetekben megdöbbentő fejlődést produkált, viszont ez a fejlődés 1. nem járt jelentős tudati átalakulással, vagyis fontos, illetve a legfontosabb dimenziók kimaradtak belőle, vagy legalábbis nagyon háttérbe szorultak 2. a többi kontinens őslakosságával és ősi kultúrájával szemben agresszív, terjeszkedő, hódító, sőt leigázó fellépésre alapult. Lehetne tovább folytatni a felkavaró kijelentések sorát, de már az is óriási ellentmondásokat eredményez, hogy ezzel a kettővel sem vagyunk képesek szembenézni annyi véres évszázad után sem, mint ahogy azzal sem, hogy ezek az ellentmondások a világ többi részén milyen hatalmas feszültségeket generáltak és generálnak folyamatosan a jelenben is. Vannak sokan, akik ezeket a feszültségeket így vagy úgy kezelni tudják, viszont egy cseppet sem kell csodálkoznunk azon, hogy több milliárdból néhányan nem. És amikor nem, akkor valami robban. Vagy egy terrorszervezet árnyékában, vagy csak úgy magától, vagy ki tudja. Elszakad a cérna, mert a sokáig feszített cérnával ez bizony megtörténhet. És hol szakad el? Nyilván ott, ahol a leggyengébb, vagy a legfájóbb a pont. Borzasztó, hogy ez megtörtént pár "ártatlan" újságíróval, de meglepődni annyira azért nem lehet. Gondolj bele abba, hogy mi lett volna, ha Te nősz fel ott és úgy, és olyan körülmények, és olyan ingerek és olyan hatások közt, amely között ők éltek eddig. Nem mindenki boldog tőlünk a világban, sőt nagyon sokan nem azok. Nagyon sokan nem azt látják, hogy milyen nagyszerű dolgokat csinálunk, hanem csak azt, hogy mennyit pusztítunk, és mennyire illetéktelenül avatkozunk be az ő dolgaikba. Sok-sok, őrült sok fájdalmat és szenvedést és háborút és zavart és kizsákmányolást viszünk mindenhova, ahol csak megjelenünk. És ezt nem lehet büntetlenül csinálni, ennek néha bizony az a vége, mint ami most Párizsban is történt. És nem azért, mert szörnyű az iszlám szélsőségesség, hanem azért, mert az iszlám szélsőségesek haragját, dühét a mi magatartásunk korbácsolja fel, illetve tartja életben. Akkor meg pláne, ha a lap következő száma csak azért is több millió példányban fog megjelenni, és a hivatalos fórumokon mindenki csak az arabok felelősségét büfögi, ami így őrült hazugság, és ezt ők is nagyon jól érzik, és FÁJ NEKIK, mint ahogy Neked is fájna a helyükben. Vagyis tarthatunk gyönyörű virrasztásokat, meg csinálhatunk mártírokat, de azzal csak tovább locsoljuk az olajat a tűzre. És annak fényében, hogy ez itt az egyetlen Föld, ahol lakhatunk, és laknunk kell együtt, egymással, egymás hegyén-hátán valahogy, ez tulajdonképpen borzasztó. Szóval nem! Nagyon sajnálom, hogy Charlie így járt, de nem arra van szükség, hogy tovább hergeljük az arab világot az események végtelenül torz, és egyoldalú értelmezésével, és tovább altassuk a saját felelősségtudatunkat. Arra akkor lenne szükség, ha elvakultan, és a saját részünkből semmit fel nem fogva háborúzni akarnánk velük. Akkor szükség lenne rá, de attól a Jóisten óvjon meg minket, mert abból nem lenne semmi más, mint további hullahegyek, illetve azok tényleg hegyek lennének, mert nem ennyi ember halna meg, mint most Párizsban, hanem sokkal-sokkal több...