Egy Teleki gróf üzen

Teleki Géza csimpánz kutatásai és a csimpánzokkal megélt tapasztalatokból fakadó aktivitása sokkal többről szól, mint egy állatfaj megismeréséről, és védelméről. Azokban az években, amikor jóformán teljesen eszköztelenül belevetette magát a vadonba, hogy kövesse, megfigyelje a csimpánzokat, és megértse őket, egy olyan utat járt végig, amely nem csak a csimpánzok felé vezetett. Ez az út egy kapcsolatteremtés volt, amely csimpánz és ember között is lehetségesnek bizonyult azáltal, hogy az ember a helyzetnek megfelelő viselkedéssel, türelemmel sőt tisztelettel közeledett egy mások lényhez. A legfontosabb mozzanat itt nem a csimpánz, mint állatfaj, hanem a hozzájuk való közeledés mikéntje. Ha az ember megtalálja és kijárja a megfelelő utat, akkor létrejöhet egy kapcsolat akár egy ember és egy csimpánz közt is (a könyvben rengeteg megható jelenet szól erről), és ha ez ember és csimpánz között működik akkor mért ne működhetne akár két ember között is ugyanúgy. Jane Goodall, egy másik világhírű csimpánzkutató - tulajdonképpen Géza is az ő révén került Afrikába - gyakran mondta: Ha az őserdőben mész egy ösvényen, és egy csimpánz jön veled szembe, akkor neked kell kitérned, mert abban a közegben, ő az őslakós, és Te vagy a vendég. Ez az egyszerű "eligazítás" sok mindent megmagyaráz, illetve kijelöli a másik megismerésének az irányát. Azt az irányt, amely nagyon hiányzik a gondolkodásunkból. Ha így közelítenénk egymáshoz, ha figyelembe vennénk a másik ember adottságait, ha nem leigázni, vagy megtanítani akarnánk, hanem csak követni és vele lenni, akkor sokkal hamarabb létrejönne az igazi találkozás közte és köztünk. Ha a gyarmatosítóink ilyen lelkülettel léptek volna az új földrészekre, akkor talán nem aknáztunk volna ki annyi természeti és emberi erőforrást, talán nem lennénk technológiailag ennyire fejlettek, de könnyen lehet, hogy egy sokszínűbb, gazdagabb, végső soron pedig boldogabb világ venne minket körül. Azt a könyvet, amely Teleki Gézáról szól, ezzel a szemüveggel kell olvasni, mert munkásságának, életének központi üzenete is csak ezáltal válik értelmezhetővé. Mert a csimpánzok fontosak voltak a számára, de úgy gondolom, hogy az okok oka nála mégsem egy állatfajba való beleszerelmesedés volt, hanem az a szabadság, és az a teljesség, amelyet történetesen a velük való kapcsolaton keresztül élt át élete egy nagyon fontos és meghatározó szakaszában. Nem kell mindannyiunknak csimpánzkutatókká válnunk, ez teljesen természetes, viszont mindnyájan fordíthatjuk figyelmünket egy olyan hangoltság, egy olyan létállapot felé, amelyben mélyebb és teljesebb tapasztalataink lehetnek egymásról, a világról, és benne magunkról is pusztán azáltal, hogy mindenki felé az őt megillető módon közelítünk, az vele szemben az őt megillető viselkedést választjuk, és a neki járó tiszteletet tanúsítjuk iránta.