"... S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó..."* Egy zarándok írta ezt, egy igazi zarándok akit élete utolsó pillanatáig izgatott az a kérdés, hogy ki ő, egy zarándok, aki nagyon jól tudta, hogy az emberért be kell járni a lélek hosszát, egy zarándok, aki ki merte mondani h nincs angyal karddal, nincs biztonság, védett zug sehol, csak mélység van és magasság és benne mi, akik zuhanunk, és ebben végül is nincsen semmi meglepő, mert a Létezés rendje ilyen! Én azt gondolom, hogy erről leveleztünk ma...
*Részlet Radnóti Miklós Tétova óda című verséből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése