Mentsd meg a Földet! Ez az egyetlen hely, ahol lehet csokit kapni.
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.
Okos, kedves, aranyos ügyes, segítőkész, rendes, szorgalmas... és betegesen szerény vagyok.
Az optimista szerint pánikra semmi ok: hiszen a hajó nem zuhan le, a repülőgép pedig nem süllyed el.
A tehén egy rejtélyes állat... De én megfejtem!
Ne mutasd, hogy okosabb vagy tanáraidnál. Kegyetlenül bepipulnak tőle...
Minden gomba ehető. Legalábbis egyszer biztosan...
Rám nagyon kell vigyázni, mert belőlem csak egy van. A többiekre nem, mert ők sokan vannak.
Én azért vagyok nagyképű, hogy Te szerénynek mondhasd magad.
Ha a padlón vagy, szedjél föl onnan valamit!
És a kedvencem:
Ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem a víz a hülye!
Pedig de nagyon szeretnénk azt hinni, hogy a környezetünk tehet arról, hogy mi fuldoklunk, sőt általában meg is teszünk mindent azért, hogy legalább a saját szemünkben úgy tűnjék, és ha közben sikerül még pár egyéb személyt is elkápráztatnunk, az csak emeli a mutatvány fényét. A lényegen azonban a mutatvány mit sem változtat, ilyen irányú igyekezeteink ugyanis teljesen terméketlenek. Ha egy helyzet nem jó, akkor nem azon kell rágódnunk, hogy mások azt mennyiben tehetnék jobbá, számunkra ott csak az a kérdés merül fel, hogy mi mit tehetünk a javulásáért. A közeg adottság, üzenet és hívás, hogy feltaláljuk, és hasznossá tegyük magunkat benne, függetlenül attól, hogy mit kell azért elszenvednünk, és milyen változáson kell ahhoz keresztül mennünk. El lehet hajítani a sablon válaszokat, és el kell indulni megkeresni a személyeseket. Az nyer, aki ezt megcsinálja, az veszít, aki nem. Ez egy ilyen játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése