Ha azt gondolod, hogy hivatásszerűen formátlanítok, akkor vagy
nagyon rosszul fejeztem ki magam, vagy más okból értettél félre, vagy
egyszerűen nem olvastad el figyelmesen, amit írtam. NEM FORMÁTLANÍTOK
hivatásszerűen! NEM! Már csak azért sem, mert nagyon jól látom, hogy
milyen torzulások fakadhatnak abból is, ha az ember az anyagi
realitásokat hanyagolja el. Már csak azért sem, mert - például - nagyon
jól látom, hogy nem létezik pusztán szellemi útkeresés, hiszen az ember
zarándoklata a földön nagyon nem csak szellemi utazás, testi valónkkal
ugyanúgy végezzük, mint a szívünkkel, és borzasztó, ha ezt valaki
figyelmen kívül hagyja. Már csak azért sem, mert teljesen plasztikus
előttem, hogy Isten emberré válása ugyancsak a forma és a tartalom
egymásra találása, és ha a kereszténységben van valami lényeges, amit a
többi vallásban nem találok, akkor az pont ez. (Más kérdés, hogy ezzel a
többel, azon kívül, hogy az ember áhítattal szemléli, semmi teendő
nincs, mert Jézus sem akarta, hogy bármi mást tegyünk vele, azt meg
különösen nem, hogy nekimenjünk azoknak, akik még nem értek el oda, hogy
ennek a nagyszerűségét felfogják.) Szóval nem formátlanítok, ez a szó
vezetett talán félre, vagy a fogalmazásom más ügyetlensége, nem tudom,
de nem, nem, nem erről van szó.
Amit szeretnénk, amit Jézus
is szeretett volna, hisz azért volt a megtestesülés is, az a jó
arányok, a jó súlyozás, ami ott kezdődik, hogy a torzulások előtt nem
csukjuk be a szemünket, mert azzal nem használunk senkinek, SENKINEK!
Nem várunk el a formáktól olyan dolgokat, amelyeket azoknak nem
feladatuk teljesíteni. Nem várjuk el a szavaktól, hogy lecsillapítsák a
vulkánt, mert tudjuk, hogy a vulkánt csak azok az erők fogják
lecsillapítani, amelyek bennünk vannak ugyan, de amelyeket
életeseményeink által diktált személyes átalakulásaink tudnak csak
felszínre hozni bennünk. Hogy közben, elmegy az idő, amelyet
egyszerűbben, "formásabban" is eltölthetnénk? Igen, elmegy, Jézusnak is
elment, tett rá magasról! A liturgia jó, segíthet, nagyon sokat
valakinek, másoknak kevesebbet, rengeteg mindentől függ, hogy kinek
mennyit. De gondolj csak Szent Ferencre, az ő csodálatos súlyozására,
aki meglátta, megértette, hogy a rigók éneke, a természet virágzása, a
nap ragyogása, illetve ezeknek a gazdagságoknak az átélése is csodálatos
imádság. Micsoda felismerés volt ez az ő korában! Milyen hallatlan -
nem formátlanítás, ha nem tetszik Neked ez a szó - hanem
formaátértékelés, formaátsúlyozás, dimenzióváltás, újjászületés. Szent
Ferenc azért tudta ezt meglátni, mert saját formai kötöttségeivel
szakított, nem ruházta fel a maga körül látott vallásosságot hamis
attribútumokkal, mint sokan mások az ő idejében is, csak azért, hogy
kényelmesebb legyen az élete. Mert kimenni a semmibe, a bizonytalanba, a
fénybe. Nahát, ezt kéne mindenkinek csinálnia! Ezt kéne csinálni, és
nem mentegetőzni, hogy ja, kérem, más a karizma, meg más az intézmény.
Nem
tudom észrevetted-e, hogy próbálok nagyon becsületes maradni. Saját
életemből hozom azokat a példákat, amelyek a forma szerepének
túlhangsúlyozásából fakadó torzulásokra hívják fel a figyelmet. Nem
titkolom, bőven van anyag, bizonyára lesz is. Nem hiszem, hogy
lényegünket tekintve mi emberek nagyon különböznénk egymástól. Azt
hisszük, hogy igen, de ennek a legnagyobb része csak illúzió, egyszerű
kivagyiság. Ha folytatódik a levelezésünk, akkor kérlek, hogy Te is
maradj becsületes velem szemben. Nem bántalak, szeretlek, tisztellek. Nem akarok Neked
rosszat, nem akarok az Egyháznak se rosszat, nem akarok a vallásos
embereknek se rosszat, viszont egy olyan élő közeget szeretnék, amelyben
kinyílnak, tisztulnak a dolgok. Lehet, hogy egy kicsit előre vagyok
szaladva másokhoz képest, nem baj, mindig voltak ilyen emberek,
általában volt rájuk szükség, és sok minden született általuk, ha ők
maguk nem is a legnagyobb megbecsülésben végezték be életüket. A kérdés
nekem az, mióta levelezünk, azóta, hogy Te nekem ebben segíteni akarsz-e
vagy sem. Ha igen, akkor segíts, értsd meg, amit mondok, és ne írj
olyan válaszokat, mint tegnap. Ha nem, akkor meg mondd ki, hogy nem, és
akkor keresem tovább a csatornákat. Beszéded legyen igen-igen vagy
nem-nem. Ezt kérem csak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése