Formák

Gyönyörű az a formagazdagság, amely körülvesz minket, örüljünk minden részletének, és szemléljük meghatódva a részek közti összefüggések hullámzó szövetét is. Ne ruházzuk fel azonban formáinkat olyan jelentőségekkel, amelyekkel azok a Létezés természetes rendje szerint soha nem rendelkeztek és amelyekkel ezután sem fognak rendelkezni, és ne tekintsük azokat maradandónak se, hiszen folyamatos változásuk, alakulásuk, fejlődésük egyik legfőbb jellemzőjük. A formák túlhangsúlyozásai és kimerevítései illegitim hatalmi törekvésekből fakadnak, a mulandóságától félő ember fényképez, hogy konzerválja a jelen pillanatot, ám miközben ezt teszi, éppen az ellenkező eredményt éri el, elveszíti idejét, mert kiszakad a jelen valóságából (akárcsak a turista, aki ahelyett, hogy átélné azt, amit lát, fényképeket készít élményei "megörökítése" végett). A formákkal való minden fajta visszaélés eredendő, isteni szépségüket azonnal álnok csillogássá változtatja. A hamis fény pedig a sötétségnél is rosszabb, hiszen megtévesztőbb annál. Úgy tűnhet, mintha vezetne, miközben csak csalóka délibábok, minden valóságot nélkülöző ábrándok káprázata felé csábít minket.