Formabontás és hagyományörzés (levélrészlet)

A formabontás lényegét tekintve ugyanaz mint a formákhoz való ragaszkodás, éppen az a tragikus, a drámai, hogy a hagyományőrző és a formabontó - miközben látszólag egymás ellen van - valójában ugyanazon a síkon mozog és ugyanazt teszi egyszerűen azért, mert mind kettő túlzott jelentőséget tulajdonít valaminek. Távolról sincs szándékom beszállni ebbe a sziszifuszi háborúba, és nem biztatnálak Téged se rá. Egy másik dimenzióban kell elmozdulni, tartalmibbá kell válni, és akkor a formák szerepe és egysége is kirajzolódik majd szépen. Azok a kérdések amelyeket a régi és az új formák viszonyával kapcsolatban feszegetsz tulajdonképpen nem léteznek, illetve csak azért létezhetnek mert nagyon sematikus, formai a gondolkodásunk. Na, ezen a sematikus gondolkodáson kéne változtatnunk, illetve hadat üzenni végre annak az illúziónak, hogy az életben maradásunk szempontjából a sematikus gondolkodás termő és előrevivő lehet. Annak ellenére, hogy a sematikus gondolkodás az ember vérében van, és annak ellenére, hogy a civilizáció számtalan vívmánya pont a sematikus gondolkodás eredményeként állt elő, én mégsem hiszem, hogy az lenne a jövőnk záloga és úgy gondolom, hogy Jézus se hitte, különben nem mondta volna a gazdag ifjúnak azt, amit mondott. Nehéz az embernek elszakadnia vagy inkább (sokkal inkább) azt mondom, hogy a megfelelő kötetlen viszonyba kerülnie a kincseivel, borzalmasan nehéz de akkor is meg kell tennie...